Kmety György iskolánk névadójának története:

Nemesi címerrel rendelkező, de vagyontalan evangélikus lelkész fiaként született. Apja 1818-ban meghalt, ezután jóval idősebb bátyja, Pál nevelte. Késmárkon végezte tanulmányait, majd 1833-ban a 19. császári és királyi gyalogezredbe állt katonának. 1847 végén Radetzky tábornagy itáliai hadseregében szolgált ezredsegédtisztként, főhadnagyi rangban. Századosként került át az alakuló honvédseregbe 1848. október 1-jén, a Győrben alakuló 23. honvédzászlóaljhoz vezényelték. Jelentős szerepet játszott a zászlóalj szervezésében, mert a kijelölt zászlóalj-parancsnoka betegségre hivatkozva nem vonult be. Négy század élén csatlakozott a Móga táborába igyekvő Kossuth Lajoshoz és részt vett a schwechati csatában. Helytállásáért Kossuth november 1-jén a zászlóalj parancsnokává nevezte ki. December 16-án a parndorfi ütközetben egységével visszavert egy lovassági támadást, ezért alezredessé léptették elő. 1849. január 5-től egy dandár, majd 1849. február 15-től egy hadosztály vezetésével bízták meg. A kápolnai csatában Henryk Dembiński hibás hadvezetése miatt nem vett részt, de fedezte a magyar csapatok visszavonulását és 1849. február 28-án a mezőkövesdi ütközetben győzelmet aratott Franz Deym vezérőrnagy dandárja felett. 1849. április 14-én ezredesi rangot kapott. Buda visszavételekor (1849. május 4. – május 21.), a vízivárosi oldalon ő irányította ostromot. A május 4-ei vízvédmű elleni rohamban megsebesült. Buda bevétele után önálló hadosztályparancsnokként a Rába vonalának megszállását kapta feladatul. Június 13-án pályafutásának legfényesebb győzelmét aratta, a csornai ütközetben legyőzte Franz Wyss vezérőrnagy dandárját és június 26-án ezért megkapta tábornoki kinevezését. A június 27-ei ihászi ütközetben vereséget szenvedett Edler von Warensberg altábornagy csapataitól. Ezzel a császáriak elvágták Görgey Artúr fel-dunai hadseregétől, ezért átvezényelték a délvidéki hadszíntérre. Az erőltetett menet ellenére későn érkezett, hogy a Jellasics ellen vívott július 14-ei kishegyesi ütközetben érdemi szerepet játszhasson. Augusztus 9-én seregével csatlakozott a Temesvár mellett álló magyar főerőkhöz. A temesvári csatában a balszárnyon sikeresen nyomult előre, de a többi seregrész megfutamodása miatt végül ő is visszavonulásra kényszerült. Az augusztus 15-ei lugosi ütközetben sikeres utóvédharcot vívott a császáriakkal, majd csatlakozott Vécsey tábornok csapataihoz.

A világosi fegyverletétel után Törökországba menekült, és Iszmail néven belépett a török hadseregbe, ám a közhiedelemmel ellentétben nem vette fel az iszlám vallást. A törökök megbecsülték, elismerték és felkérték a török hadsereg modernizálására, melyet Kmety végrehajtott. Hálából a segítségért halála után Istambulban szobrot állítottak, mely ma is látható. Bemmel együtt a szíriai Aleppóba került, ahol részt vettek 1850 októberében egy súlyos zavargás leverésében. Bem halála után Londonba távozott. Itt született meg első önálló műve, amely Görgey Artúr emlékirataira válaszul készült. A krími háború kitörésekor visszatért Törökországba. 1854. augusztus 6-én részt vett a kuruderei ütközetben. 1855-ben részt vett a karszi erőd védelmében Muravjev orosz tábornok ellen. A szeptember 29-i orosz támadás visszaverésében komoly szerepet játszott Kmety. Ennek a napnak az eseményeiről írta második könyvét. Amikor az erőd parancsnoka, Williams tábornok a vár megadása mellett döntött a készletek kimerülése miatt, Kmety és Kohlmann József – egykori honvéd ezredes – átvágták magukat az ostromlókon 1855. november 24-én. Karszi tevékenységért a török kormányzat kitüntette.

1860-ban a libanoni zavargások idején a török segélycsapatok parancsnoka volt. A libanoni rendezés körüli politikai játszmák, valamint egyre súlyosbodó betegsége miatt 1861-ben nyugdíjba vonult és Londonban telepedett le. Sosem nősült meg, gyermektelenül halt meg.

Ihászi csata

1849 jun. 27. Marcaltő és Ihász között zajlott le a szabadságharc ihászi ütközete: a Marcaltő (Veszprém) megtámadására siető Schütte osztrák tábornokot Kmety György tábornok az ihászi pusztán megtámadta s két órai heves ágyútűzzel feltartóztatta, de végre is az osztrákok erős lovassága visszanyomta a magyar csapatokat Pápa felé. Kmety honvédei hősiesen küzdöttek a császári csapatok ellen.
Az egyetlen Veszprém megyei csata helyszínét emlékoszlop őrzi. Ihász ősi település, Marcaltő központi belterületétől 7,2 km-re helyezkedik el, lélekszáma 270 fő.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük